A náci pónik már a spájzban vannak?

A popkultúra és a politika találkozásából sosem született még semmi jó. Elég csak azokra a rendkívül irritáló figurákra gondolnunk, akik a világ összes dolgát Harry Potter és Star Wars analógiákkal szeretnék magyarázni.

Azonban az a helyzet, hogy kaphatsz a nyakadba egy elkötelezett Jar Jar Binks rajongónál sokkal rosszabbat is!

Mi lesz az eredmény például, ha összegyúrunk egy nyolcéves kislányoknak szóló rajzfilmsorozatot néhány degenerált, középkorú szűz férfival és a már így is epésen fortyogó mixtúrába csak úgy brahiból bedobjuk még a Mein Kampfot?

Eláruljuk: semmi jó nem fog kisülni a dologból.

Egy ártatlan, kislányoknak készült rajzfilmsorozat. Mi baj lehet belőle?

Az Én Kicsi Pónim olyan popkulturális termék, melyet nyilvánvalóan senkinek sem kell bemutatnunk. A főként 5-10 éves kislányokat megcélzó rajzfilmsorozat a nyolcvanas években leginkább abból a célból jött létre, hogy a Hasbro játékipari gigacég mérhetetlen mennyiségű, a szivárvány minden színében pompázó lovacskáknak álcázott műanyaghulladékot tudjon rásózni az akaratgyenge szülőkre.

A kilencvenes években hazánkban is tarolt a póniláz, aztán némileg feledésbe merült, tekintve, hogy a diabéteszes cukiskodások kívül különösebb mondanivalóval nemigen rendelkezett. A 2010-es évek elején azonban valami történt.

A sorozatot egy produkciós cég újból felfedezte magának, és némi tartalommal megtöltve, karaktereit modernizálta és új életet lehelt belé. Ebből született meg a My Little pony: Friendship is Magic című széria, mely a maga nemében valóban szórakoztató, sokszor a fiatal felnőttek számára is fordulatos történetvezetéssel és poénokkal hamar belopta magát a közönség szívébe.

Arra azonban, ami ezután következett, senki nem számított volna. Talán a legrosszabb rémálmában sem: megjelentek a brony-k.

Kik is azok a brony-k?

A brony szó angolszász eredetű szóösszetétel, mely a brother (szlengesen bro) és a pony szavakból tevődik össze, és a My Little pony: Friendship is Magic című sorozatért rajongó, jellemzően tinédzser vagy felnőtt férfiak gyűjtőneve.

Igen, jól olvastad. A csoport tagjai nyíltan elutasítják azt a feltételezést, mely szerint egy eredetileg kislányoknak szánt sorozatot kizárólag kislányok nézhetnek. Ez elsőre olvasásra nyilván meglehetősen furcsán hangzik, és legyünk őszinték: másodjára még ennél is cinkesebb.

Az első brony-k persze feltehetőleg ironikus módon, a maszkulin férfiakkal szemben támasztott elvárások elleni lázadásként kezdtek el pónis pólókban járni és rózsaszín, kitömött lovakat ölelgetni. Feltehetőleg.

Az ilyen módon létrejött démon azonban nagyon rövid idő alatt elszabadult, és a póni-imádat hamar komoly szubkultúrává nőtte ki magát, melynek követői közt a tinédzser fiúktól kezdve az elképesztően creepy negyvenes faszikig, igen sok degenerált forma megtalálható.

Szóval jól értitek, kövér, középkorú férfiak pónilóháton. Akadnak köztük olyanok is, akik szívesen partiba vágnák ezeket az aranyos kis lovacskákat, ők szakszóval ezt a többszintű fajtalankodást „clopping-nak” nevezik. És ha ez sem lenne elég, akadnak olyan brony-k is, akik mindeközben büszkén lengetik a Mein Kampfot és a fehér faj fennmaradását fenyegető veszélyekről fantáziálnak.

kép forrása: Deviantart

Egy kifejezetten brony-k számára létrehozott fórumon ugyanis a rajongói alkotások közt rengeteg náci egyenruhát viselő, illetve egyéb, megkérdőjelezhető jelképek társaságában ábrázolt pónival is találkozhatunk.

(Halkan azért megjegyezhetjük, hogy kommunista patásokból sincs hiány, ezzel szemben azonban a közösség az elmúlt időszakban is sokkal elfogadóbbnak tűnik, még annak ellenére is, hogy gusztustalanabbnál gusztustalanabb háborús bűnökért a vörösöknek sem kell a szomszédba menniük.)

Persze renitens elemek minden szubkultúrában akadnak. Elég például a húsevőket pofozó, militáns vegánokra gondolnunk, de vadkommunista bőrfejűek is léteznek. Nem állítjuk tehát azt, hogy minden brony náci, ellenben a The Atlantic cikke szerint egyre gyakrabban találkozni a szubkultúrán belül olyan furcsa elemekkel, akik az aranyos csillagocskák és szivárványok helyett szvasztikákat és vaskereszteket is szívesen látnának kedvenc póniaik farára tetoválva.

Nagy valószínűséggel ugyan a náci brony-k többsége nagyjából annyira Hitlerimádó, mint amennyire a hetvenes években horikeris pólóban parádézó Sid Vicious lehetett és az egész nem több, mint kétségbeesett kapálózás a figyelemért és komolyanvehetetlen gyerekes lázadozás. Ugye?

Mentális problémák + internet = nem jó párosítás

Egy Egyesült Államokban történt, közelmúltbeli esemény határozottan rávilágít arra, hogy a brony-lét nem mindig csak játék és mese. Akadnak ugyanis olyan fiatal felnőttek is a lovacskázók táborában, akik komoly mentális problémáktól küszködve menekülnek a világ elől az abszurd szubkultúrába, ami pedig esetenként ön- és közveszélyes cselekvések sorozatába is torkollhat.

Mi sem mutatja ezt jobban, mint az alig néhány napja elkövetett, indianapolisi mészárlás, melynek során egy Fed-Ex irodában egy 19 éves fiatal 8 embert küldött a túlvilágra, mielőtt magával is végzett. Az elkövető, Brandon Scott Hole a szörnyűséges tett végrehajtása előtt még egy utolsót posztolt Facebook falára negyven perccel a mészárlás előtt.

Brandon Scott Hall, az indianapolisi merénylő és Applejack, a Friendship is Magic pónija.

A bejegyzésben kifejtette, hogy bízik abban: a túlvilágon találkozik majd kedvenc Én Kicsi Pónim karakterével, az Applejack nevű lóval, aki iránt gyengéd érzelmeket táplál, és úgy érzi, az élete értelmetlen nélküle.

A hatóságok szerint a fiú online tevékenységére leginkább a pónikkal kapcsolatos tartalmak megosztása és a neonáci oldalak böngészése volt jellemző.

És habár a gyilkosságok és a furcsa érdeklődési körök közt nincs közvetlen, bizonyított kapcsolat, abban mindenesetre talán egyetérthetünk, hogy az elkövetőnek már évekkel ezelőtt jól jött volna egy képzett terapeuta.

Brony-nézőbe nem kell a szomszédba menni

És mielőtt azt gondolnád, hogy hazánkban nincsenek brony-k… Nos, gondold újra.

Természetesen a szubkultúra, habár meglehetősen alacsony létszámban is, de hazánkban is képviselteti magát. Saját bloggal és fórummal is rendelkeznek, és néha még találkozókat is tartanak.

Persze ezzel nem azt szeretnénk állítani, hogy náci merénylők rejtőznének soraik közt, pusztán arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy brony-k bizony Magyarországon is léteznek. Az internet ugyanis nem ismer határokat. Olyan, akár egy kontinenseken is átívelő szennyvízcső, melyet, ha a világ bármely pontján megnyitsz, ugyanúgy áraszt el a szar, mint több tízezer kilométerrel odébb.

Ha például szeretnétek valami igazán kínosat látni, ajánljuk figyelmetekbe a tíz évvel ezelőtt (!!!) történt Első Magyar Brony Találkozón készült, közösen éneklős performaszot. Érdemes kiemelt figyelmet fektetni a jobb szélen álló, kopaszodó, szakállas úriemberre. Egészen lehengerlő élmény már csak belegondolni is abba, amint besétál mondjuk a Westend egyik játékboltjába, hogy Én Kicsi Pónim figurákat vásároljon. De érdemes ránézni A nagy brony piknikre is, ha szeretnétek kicsit kellemetlenül érezni magatokat.

Ha tetszett a cikk, további tartalomért kövess minket a közösségi média pöcegödrében!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *